Page 7 - februar

bírtunk, csak a motor érces hangja volt az, ami nem itt is képtelenség megfogni. Lassan végéhez közeledett
illet a tájba. a vizuális orgia, az estét terveztük, és már tapasztalat-
Itt is a ponty a sláger, és persze a sokat látott embe- tal a hátunk mögött, büszkén és izgatottan hasítottuk
rek itt is a „bezzeg pár évvel ezelőtt” történettel kezdik a vizet az egy nappal azelőtti helyünkre, hogy reggel, a
a mesélést, de kell ide idő és tudás rendesen, sőt a sze- horgásztanya uraként, megmutathassuk miként is kell
rencse sem rossz, ha az ember mellé szegődik. Idegen- süllőt fogni.
vezetőnk pont egy part menti akadó mellé mutogatva Semmi változás nem történt az előző naphoz képest,
mesélte, hogy előző évben, a rekkenő hőségben kesze- mégis hiányzott valami, ránk szállt az éj, és semmi nem
gezve, hirtelen kapása volt. Erős húzása volt a halnak, történt. Ott ültünk értetlenül, és semmi. Hatalmasat
lassú fárasztás után feltűnt egy pillanatra egy ezüstös betliztünk, ugyanis egész éjjel elvétve hallottunk egy-
test a mélyből, és ekkor hatalmas meglepetés érte, épp két rablást, nem tudtunk semmilyen magyarázatot ta-
egy márna vette fel a csaliját, amelyre rárabolt egy sül- lálni. Egyszerűen eltűntek a halak.
lő, a tüskéshátú 8,6 kilót nyomott a mérlegen. De volt Ez volt az első meghatározó élményem ezen a ví-
olyan is, mikor szépen komótosan a folyón haladva, zen, mégsem vette el a kedvem, már ekkor eldőlt,
lámpafény mellett egyszerűen a vízfelszínen raboltak hogy ez egy hosszú szerelem lesz, amely csak később
a harcsák, senkitől sem zavartatva magukat, és szinte mutatja meg, mire is képes. Második alkalommal már
farkasszemet nézve velük szippantották be a kisebb, sikeresebbek voltunk. Aztán lassan elszállt a nyár, be-
felszínen rajcsúrozó halakat. Meg a régi szép idők, mi- köszöntött az ősz, és eljött a mi időnk, a rablóhalas
kor a keszegsütéshez az alapanyag úgy érkezett, mint szezon! Újabb társakra leltünk, akik nem kezelik titok-
ahogy az ember eldönti, hogy elmegy bevásárolni. Ez ként a gyerekkor óta összegyűlt tapasztalatokat, és
már a múlt, de talán jobb lesz. Az utóbbi ínséges évek ismerve a holtág szinte minden zugát, hallal dicsérik
után lassan jönnie kell egy jobbnak. a napot.
A tiszai szennyezés évében volt itt Kánaán, mert a Nekik köszönhetem, hogy megtudtam, milyen jó
halak megérezve a vészt felúsztak a Hármasra, jött is dolog lehelet finom pálcával sügerezni, és hittel csinál-
boldog-boldogtalan, és vitték a halat mázsaszámra, de ni azt, amit szeretek, még akkor is, amikor már tényleg
hát ki emlékszil már ilyenre, és végképp ki foglalkozik a józanész határát súrolja a kedvenc hobbim iránti alá-
pergetőhorgászat
ezzel, senkit nem érdekel, ez egy ilyen ország. Balinok zatom. De ez egy másik történet…
csoportja űzte a halakat, ezeket a rafinált ragadozókat N.B.

7