Page 13 - februar

Egy eredményes

paducozó

technika

Történetem gyermekkorom egyik legemléke- pontyhorgászat
zetesebb napján játszódik, valamikor a ’70-es
évek végén. Olyan kisgyerek voltam, aki sokáig
csak az őt körülvevő játékokat ismerte, de ha-
mar ráérzett a horgászat varázsára. Mivel közel
laktam a Szamos partjához, időm nagy részét
ott töltöttem barátaimmal. Gyakran láttuk Pis-
ta bácsit, amint ereszkedett le a falu ösvényein,
széles vállán tartva botját és hátizsákját.

Az öreg a természet embere volt, a falutól mintegy
7 km-re élt magányosan és ideje nagy részét horgá-
szattal és vadászattal töltötte. Jól ismerte az összes
kanyargós utat a közeli dombságokban, erdőségek-
ben. A faluban csak akkor lehetett látni, amikor éle-
lemre volt szüksége és bebiciklizett a falu boltjába.
Annak ellenére, hogy magányosan élt, szimpatikus és
társaságot kedvelő ember volt, aki szeretett hantáz-
ni. A falu lakói Hazug Pistának nevezték el, mert sok-
szor olyan történetekkel állt elő, hogy még ő maga
se hitt benne. A horgászok és a vadászok körében
nagy népszerűségnek örvendett, mert sokszor hasz-
nos tanáccsal látta el az arra járókat. A vadászok sok-
szor felkérték, hogy segítsen a vadak felkutatásában,
mert mint már említettem ő ismerte a legjobban azt
a környéket.
Egy kora nyári reggelen elhatároztam, hogy meg-
keresem a Szamos partján az öreget, hátha eltanulok
tőle egy-két horgásztrükköt. Sokáig nem is kellett ke-
resnem, már kora reggel beült a házától kb. 50 m-re

13