Page 5 - november
P. 5

 „Ha esik az eső, akkor véged van. Egyszerűen  Péter még az elején kiszállt a kocsiból és gyalogszerrel
        képtelen vagy megközelíteni úgy a partot, hogy  elindult megtalálni azt a csapást, ahol le tudunk volna
        az autóddal ne ragadjál bele a hatalmas sárba.”  ereszkedni biztonságban a tóhoz.
        Feri barátom erre hívta fel a figyelmemet indulás  - Nos, hogyan húzzuk ki az autót? - kérdeztem az őrt.
        előtt. Tapasztalata volt neki bőven, ugyanis egy  - Traktorral. Csak kell keresnünk egyet - jött a válasz,
        horgászat erejéig már volt szerencséje kilátogat-     majd elindult.
        ni a szóban forgó vízre. Pechére kifogott egy elég    Közben dél lett. Ott álltam egyedül, mint egy rakás
        esős időszakot, melynek következménye az lett,  szerencsétlenség, vizesen, egy szál nadrágban, feke-
        hogy kocsijával beragadt a sárba, ahonnan csak  te zokniban, ami reggel még fehér volt és amely ezer-
        egy helybéli tudta kihúzni egy lovas szekér segít-    számra tele volt dekorálva tüskés magvakkal, no meg
        ségével.                                             a libafos zöld színű divatos „Catepillar” márkájú víz-
                                                              hatlan dzsekimmel, amely annyira beázott, mint egy
          Már két napja esik folyamatosan, ilyenkor ugye az  törülköző egy jó nagy fürdés után. El tudják képzelni,
        volna a logikus, hogy üljek le a fenekemre és marad-  mennyire  esztétikusan  néztem  ki,  közben  azon  töp-
        jak otthon. Nem kéne éppen erre a helyre kiruccanni,  rengtem, hogy egyáltalán normális vagyok-e, és meg-
        de tudják hogy van az ilyenkor, most is a tó titokza-  éri-e az a pár ponty ezt a sok szörnyűséget.
        tos vonzalma erősebb volt, mint az emberi logika. Az    A traktor nem jött, helyette megérkezett Péter, akit
        indulás reggelén fél órára elállt az eső és ez bizalmat  nyomban elküldtem az őr után. Aztán négy óra eltel-
        adott nekünk, pedig alig 250 km út állt előttünk. Útnak  tével megérkezett a traktor is. És hogy a lúd legyen kö-
        indultunk. Útközben többször is eleredt az eső, majd  vér és a tragikomédiába illő történet is jól folytatódjon,
        egy kis szünet következett. Reméltük szerencsénk lesz,  amint a traktor megérkezett, nyomban kifogyott be-
        azonban ahogy a tóhoz érkeztünk, azonnal zuhogni  lőle a gázolaj! A kedves halőr, újból elindult egy újabb
        kezdett az eső. Rábíztam Péterre a kocsi őrzését, majd  traktor becserkészésére. Mi pedig Péterrel bebújtunk a
        elindultam egy kicsit körülnézni, de már az első száz  hoppon maradt traktor hideg fülkéjébe, ahol találtam
        méter megtétele után egy olyan mocsaras rész került az  egy nagydarab irtózatosan mocskos szivacsot, majd azt
        utamba, amin még a terepjáróval sem lehetett volna át-  pokróccá átalakítva bebugyoláltam vele nedves teste-
        jutni, nemhogy gyalog. Ekkor a semmiből előkerült egy  met.
        kedves halőr, aki segítséget ajánlott. Közölte, hogy van    Végül nagy nehezen megérkezett a második traktor is,
        itt egy út, mely fűvel borított, azon valószínűleg meg  a nagyon kedves halőrrel együtt. Egy kábel segítségével
        tudjuk közelíteni a vizet. Visszafordultam a kocsihoz és  összekötöttük a két járművet, majd a traktor sikeresen   pontyhorgászat
        utána indultam. Eleinte jó volt az út, aztán egyre rosz-  kihúzott a sáncból, majd egy röpke fél óra alatt kivon-
        szabb és rosszabb lett, aztán felakadtam. Az őr elment  szolt maga után a hatalmas sárban, egészen arra az asz-
        és szerzet valahonnan egy lovas szekeret, amellyel sike-  faltozott útra, ahol annak idején megérkeztünk.
        rült kihúznia, így mehettünk tovább. Az autóm azon-   - Hazamegyünk! – jelentettem ki idegesen – Nekem
        ban nem igazán érezte jól magát ezen a hepehupás tere-  nagyon elment a kedvem a horgászattól!
        pen, csak úgy dülöngött egyik oldalról a másikra. Egy  - Jó – mondta a barátom - de ha tudnád, hogy mekkora
        kanyarban sikerült úgy megcsúsznom, hogy rögtön az  pontyokat láttam ugrálni….Majdnem elküldtem mele-
        út menti árokban találtam magam. Az árok egyáltalán  gebb éghajlatra….
        nem volt mély, á dehogyis, csak úgy négy méter lehe-    Az idevezető reggeli 250 km után, majd az ezt követő
        tett, alján vízzel! Lehet, hogy holmi off-roadosoknak ez  roppant jó szórakoztató nap után, az újabb hazavezető
        igencsak jó buli lett volna, de nekem egyáltalán nem  250 km-es éjjeli út is szörnyű volt. Végig zuhogott az
        tűnt annak. Igencsak be sz….-tam! A kanyarba érvén  eső, az utat is alig lehetett látni a sok víztől, de elhihetik
        autóm megcsúszott, aztán az árok szélét átlépvén, 45  nekem soha nem vezettem még ennyire nagy élvezet-
        fokos szögbe dőlt, csúszni kezdett befelé és amikor csak
        fél méter volt hátra ahhoz, hogy kompletten beborul-
        jak, hirtelen megállt. Csak az őr segítségével tudtam
        kikecmeregni a kocsimból, annyira meg volt dőlve! Ek-
        kor láthattam csak igazán, hogy minek köszönhettem,
        hogy nem álltam fejre azonnal. Hála Istennek, a kocsim
        beakadt valami bokorfélébe, amely volt annyira erős,
        hogy meg tudta tartani. De vajon meddig képes rá?
          Az ezután következő órák eseményei joggal képez-
        hetnék egy „Hogyan oldjuk meg a horgászatban fellé-
        pő krízis helyzeteket” című cikk témáját. Az eső nem
        szűnt, ruháim, aktáim, pénzem és a telefonom az autó-
        ban maradtak. Visszamászni nem tudtam értük, mert
        fenn állt a veszélye annak, hogy akár egy jelentéktelen-
        nek tűnő érintés hatására is, kocsim fejre állhat, és ak-
        kor lőttek az egésznek. Még az volt a szerencsém, hogy  A tó nem kicsi, 80 hektáros

                                                                                                                    5
   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10