Page 10 - februar
P. 10

Nagy hal a








         zsinór végén
         www.horgaszkalandok.hu














          A  világháló  egyik  hasznos  tulajdonsága,  hogy
        közelebb tudja hozni egymáshoz az otthon ma-
        radottakat azokkal, akik akarva vagy akaratlanul
        távolra kerültek szülőföldjüktől. Nem is telik el
        úgy nap, hogy ne szentelnék némi időt otthoni,
        mármint magyarországi honlapok böngészésére,
        főleg azokra, amelyek még ráadásul horgászat-
        tal  is  foglalkoznak.  Ily  módon  találtam  szembe
        magam egy élesbe vágó kérdéssel is, amely így
        hangzott: Nem az a kérdés, hogy mekkora mére-
     legyezőhorgászat   fárasztás  közben  egyáltalán  sor  kerül-e  az  alá-
        tűek legyezéseink eredményei, hanem az, hogy

        tétzsinór (backing line) igénybevételére?

          Nos, lássuk csak milyen válaszokat váltott ki a kérdés.
        Teljes  csalódás,  reagálás  amúgy  is  kevés  volt.  Egyet-
        len horgász jelezte, meglehetősen szűkszavúan, hogy
        voltak  hasonló  élményei,  de  mint  mondottam  nem
        taglalta bővebben a nagy csata kimenetelét: karikába
        görbült bot, a hal ereje alatt síró orsó stb. Velem sem
        történt  hasonló  élmény  otthoni  és  európai  vizeken
        sem, mármint hogy akkora halat akasszak, hogy eset-
        leg szükségem lett volna a backing line használatára
        is. Pedig fogtam azért sok piros pöttyöset, 6-os Orvis
        bottal és Galica orsóval, de fárasztásukkor szó sem volt
        arról, hogy leszedik az utolsó méter legyezőzsinóromat
        is. Azt is elfelejtettem, hogy én is rendelkezem backing
        line zsinórral is, nagyobb hal esetére. Ami igaz az igaz,
        néhány méter zsinór nekem is átcsúszott az ujjaim kö-
        zött, persze ezzel is az volt a célom, hogy kíméljem az  Steelhead a horgon
        előkémet, szabályozva ezzel a terhelés erősségét.
          Részemről az igazi csata először csak akkor jelentke-  gyűrűkön. Az esős, hideg idő végett neoprén kesztyű-
        zett, amikor szemben találtam magam itt új hazámban  ket viseltem és az erős kirohanásoknál a tenyeremmel
        Canadában, a chum lazaccal. Akkor is az Orvis botom  próbáltam segíteni az orsó fékjének munkáját, leszorít-
        és a Galica orsóm volt nálam, abból a meggondolásból,  va annak peremét.
        hogy fogok majd néhány 2 kg körüli vándor halat, nem    Legnagyobb gondom az volt, hogy a botom megússza
        is sejtve, hogy aznap egy 7 kg-os szörnnyel is lesz dol-  törés nélkül az esetet, de az adott feszült helyzetben
        gom. Szerencsétlen botom éppen a törés határán volt,  azon kaptam magam, hogy egyre csak Hamingway „Az
        az orsó pedig tehetetlenül viselte a lazac zabolázatlan  öreg halász és a tenger” című művének Great Santi-
        őrjöngését, dühkitöréseit. Néhány másodperc alatt a  ago-ja helyzetébe kerültem. Az én zsinórom végén is
        zsinór teljes hosszában kihúzva feküdt a víz hátán és  egy hatalmas hal volt. Ezek a „szörnyek” persze nem
        heves szívverésemet csak fokozta az a pillanat, ami-  azonos módon viselkednek. Nem törvényszerű, hogy
        kor az alátét zsinórt illesztő csomó zörögve átszaladt a  ugyanazzal a szerelékkel fogott azonos méretű halak

    10
   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15