Page 8 - december
P. 8

VÍZINÖVÉNYEK, AKADÓK


           Minden hal szereti a búvóhelyek közelségét. Ezeket
        szívesen keresik fel mind élelemszerzés, mind az álta-
        luk biztosított viszonylagos nyugalom miatt. Bojlizás-
        nál  kifejezetten  előnyös,  ha  egy  hínáros,  tökleveles,
         www.horgaszkalandok.hu
        vagy nádas víz résznél próbálkozunk. Mindegyikük bő
        élelemforrása a halaknak. Mindenfajta növényre érvé-
        nyes az állítás: a ritkán benőtt, vagy foltokban tenyésző
        növényzet jobb haltartó hely, a ritkás, lengésszerű ná-
        dassal egyetemben, mint a kefe sűrű dzsungel. Hínár-
        nál a hínárfoltok széle, vagy a hínármezőn meglévő      A kiemelkedések teteje és alja jelentik a lehetséges etetési
        kisebb-nagyobb lyukak a nyerő helyek. Töklevelesnél                         helyeket
        úgyszintén, a töklevél szigetek mellett próbálkozha-
        tunk eredményesen.
           A másik lehetőség azt a helyet megtalálni, ahol az
        egyik vízinövény foltból a halak átmennek a másikba.
        Az  ilyen,  általam  „váltóknak”  nevezett  helyek  a  leg-
        egyértelműbb részek horgaink számára.
         Nádnál inkább a ritkásabb, vagy „babás” nádnál etes-
        sünk. A nád mágnesként vonzza a halakat, mindegy,
        hogy sűrű, vagy csak néhány válaszként megjelenő. A
        sűrű nádfalaknál inkább csak azok kontúrjai mellett
        számíthatunk kapásra. Azokon a helyeken gyönyörű
        látványban lehet részünk, ahol a vándorkagyló nagy-
     pontyhorgászat  tartják számon.                                      Árkok, patakmedrek lehetőségei
        számban fellelhető. A nád szárára is feltelepülő pen-
        geéles puhatestűt, a pontyok az elsőszámú eledelként

           A karcsú szálak tökéletesen közvetítik a halak táplál-
        kozását: a nád mereven elhajlik, majd mikor a ponty
        erős szájával letépte róla a kagylót, rándul egyet és visz-
        szaáll a helyére. Filmre való jelenet!…

        AKADÓK

           A bedőlt fák, tuskók, vízben hagyott bokorsorok is az
        elsőszámú pontytanyák közé sorolandók. Árnyékuk,
        megközelítésük nehézségei egyaránt nyugalommal töltik
        el a halakat. Veszély esetén vagy megakasztásnál a ruti-
        nosabb, öreg példányok rögtön a legközelebbi akadó felé
        veszik az irányt és minden erejével igyekszik azt elérni.
           Az akadók nemcsak nyugalmat ígérnek az uszonyo-      Árkosan bányászott tavaknál mind a kiemelkedéseken,
        soknak. A kagylók, csigák néha sűrű telepekben csüng-         mind az árkok mélyén tegyünk kísérletet
        nek a vízben lévő fákon. Aztán – és ezt az akváriumi
        halaim is megerősítik – több esetben oldalukat kitudja
        miért? A fákhoz dörzsölik!?! Talán vaddisznókhoz ha-
        sonlóan vakaróznak? Ki tudja!?                                      Holtágak külső és belső íve,
           Bármilyen vízre is megyünk horgászni, ne feledjük: a       a két lehetséges helyzet horgaink számára
        lehető legnagyobb területet próbáljuk meg lehorgászni,
        s a jó vízrészeken lehetőleg csak kevés horgásszal osz-
        tozkodjunk. Ha többen megyünk pecázni, mindenki
        más-más helyre telepedjen le. Többen, sokkalta na-
        gyobb területet horgászhatunk meg, mint egyedül vagy
        egy csomóban horgászva.
           Több információt nyerhetünk ezáltal a vízről, és ami
        nem utolsó szempont, nem fogjuk el egymás elől a ha-
        lat!
                                                        Né-

    8
   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13